“A Tenyésztő nagy ‘T’-vel, olyan ember, aki szomjazik a tudásra, de minél többet tud, annál határozatlanabbnak érzi magát. Valaki, aki nap, mint nap megharcol a lelkiismeretével és az elkötelezettségével.
A Tenyésztő, aki feláldozza a személyes érdekeit, a pénzügyi helyzetét, idejét, barátait; lemond a luxus bútorokról, a süppedős bársony szőnyegről, és arról az álmáról, hogy a szabadságát idén egy hatalmas óceánjáró fedélzetén fogja eltölteni. Ehelyett úgy szervezi az éves szabadságait, hogy a fontosabb kiállításokon részt tudjon venni.
A Tenyésztő elfelejt lefeküdni aludni, ha éppen a következő alom kombinációján töri a fejét. Hetekig virraszt, ha szül a szukája, és a kölykök megszületése után is minden egyes sóhajra, nyüszítésre, mozgásra azonnal ott terem.
A Tenyésztő visszautasítja a vacsora meghívásokat, és nem vesz részt az esti családi mozi nézésen, mert vemhes szukáját nem hagyja otthon, vagy mert pontban 8-kor etetni kell a kicsiket. Nem törődik azzal, hogy az újszülött tiszta váladék, ha az elkezd zihálni, akkor gondolkodás nélkül szájból-szájba lélegezteti, a szó szoros értelmében életet lehelve abba a pöttömnyi, segítségre szoruló apróságba, aki talán élete álmát váltja valóra. A Tenyésztő öle az egy csodálatos hely, ahol büszke és nemes későbbi championok szunnyadoztak egykor.
A Tenyésztő keze erős és határozott, de elég gyengéd és érzékeny ahhoz, a kölyök orr legkisebb bökését is megérezze.
A Tenyésztő háta és lába általában ízületes a sok hajlongástól, rogyadozástól, térdeléstől a kölykök mellett, de még elég erős ahhoz, hogy a kiállításon fel tudja vezetni a következő reménységet.
A Tenyésztő egyszerre képes felmosni miközben egy seregnyi kölyköt tart távol. És mindig szívesen segít az ’Első bálozóknak’.
A Tenyésztő füle egy nagyon érdekes szerv, miközben órákat hallgatja a telefon túl oldalán lévő újdonsült kölyök tulaj meséit, megtéveszthetetlenül kiszúrja, ha bármelyik kis kölyök egy ici-pici hangot is ad.
A Tenyésztő szemei homályosan látnak a végeláthatatlan törzskönyv tanulmányozásoktól, és néha bizony vak ahhoz, hogy a saját kutyája hibáját meglássa, de nagyon is jól látja az ellenfél gyengeségeit, és sohase fáradt annyira, hogy ne kutassa szüntelenül a fajta egy tökéletes példányát.
A Tenyésztő memóriája teljesen reménytelen, ha arcokra vagy nevekre kell emlékezni, ám számítógépet megszégyenítő gyorsasággal képes törzskönyvi adatokat ontani. Annyira tele van adatokkal, hogy néha kimegy a biztosíték, de még ilyenkor is simán felsorolja több ezer kutyának a jellemzőit, emlékszik a jó csontozatúakra, a szép fejűekre, de a feledés homályába merülnek a be nem vált ’nagy ígéretek’.
A Tenyésztő szíve sokszor megszakad, de a reményből mindig újra erőre kap… és mindig a megfelelő helyen van.
